'Elmebaj'

Gondolatvilágunkat, gondolataink összetételét, így tulajdonképpen minket, embereket két alapvető dolog határoz meg: a tudat és a tudatalatti. A tudat a logikus, elemző, racionális, gondolkodó elme, amelyik az öt érzékszervünktől folyamatosan befogadja, szelektálja, elemzi az információkat, majd levonja a megfelelő következtetést, és ezt a komplett csomagot küldi az „emléktárba”. Ez a tudatalatti, amelyik felelős a bennünket ért összes input, emlék, érzés raktározásáért, illetve irányítja az olyan autonóm, biológiai funkciókat a testünkben, mint pl. a légzés, emésztés, stb. A tudatalattink  hatáskörébe tartozik a reflexünk és az automatikus viselkedésünk, amiket akár szokásnak is nevezhetünk. A tudatos elmével ellentétben a tudatalatti nem gondolkodik, úgy működik, mint egy számítógép, a hozzá elérő információt valósnak tekintve tárolja, függetlenül attól, hogy az adott info tényleg valós-e.

Vagy íme, egy másik hasonlat (nem az enyém, kölcsönvettem): a tudat, olyan, mint egy hajóskapitány, fenn a hajóhídon, aki belátja a teret, megvan minden információja az előtte elterülő óceánról, irányról, övé a látóhatár, ez alapján adja ki a parancsait. A tudatalatti pedig a szófogadó, serény legénység, aki megkérdőjelezés nélkül végrehajt.

thinking2Mi emberek szeretnünk lemászni a fáról, és büszkén megkoronázni magunkat az evolúció csúcsaként, hiszen a gondolkodás miatt, mi kiemelkedünk a többi élőlény sorából. Nos, tényleg a mókus nem matekol, a maci nem filozofál, de tévhit az, hogy minket, embereket az éles eszű logikánk, a gondolataink működtetnek, mert a helyzet az, hogy az esetek többségében még csak tudatosak sem vagyunk a gondolataink tartalmára, viselkedésünk pedig nem előre megfontolt, hanem önkéntelen. Egy átlagos képességű embernek naponta kb. 60.000 gondolata van, egy magasan kvalifikált értelmiségének akár a többszöröse is lehet. Ebből a nagyszámú gondolatból, hányra emlékszel? Hány lehet számodra destruktív („hülye vagyok, gyenge vagyok, nem tudom megcsinálni…”)? Mindegyik megy a tudatalatti mély bugyraiba, és minél többször fordul meg egy gondolat a fejedben, annál inkább épül be a tudatalatti által meghatározott működési mechanizmusodba, viselkedésedbe. Így ha pl. kihívás előtt állsz majd, és a fenti gondolatokhoz hasonlót gyakran mantrázgatsz magadnak, talán anélkül, hogy észrevennéd, akkor számíthatsz arra, hogy a tudatalatti fog győzedelmeskedni, és bebizonyítja neked, hogy tényleg „nem tudod megcsinálni”. Ilyenkor van az, hogy a kapitány össze-vissza beszél, ellentétes parancsokat ad ki, a legénység meg eközben ide-oda kap, és bolond módjára szaladgál a fedélzeten, míg a hajó sodródik, ahelyett hogy célra tartana.

Nehogy azt gondold, hogy ez most itt egy ilyen new age-es bolondság. Az ősi tanok és a mai tudomány itt egyetért, a tudat és a tudatalatti létezésében, működésében.  

Az ember gyorsan tanul. Ilyen szempontból (is) mégiscsak hasonlítunk az állatokhoz. Ez a tempós tanulás olykor a túlélést jelenti, máskor rossz beidegződéseket és félelmeket szül. Hasznos akkor, ha egyszer tűzbe teszem a kezem, és megégetem magam, és utána már tudni fogom, hogy vélhetően újra ugyanez fog történni, így legközelebb nem nyúlkálok a lángnyelvek közé. Sajnos ugyanez a helyzet akkor is, ha egyszer csalódok, fájdalom ér, megrémülök. Később kerülni fogom azokat a helyzeteket, amelyekről úgy vélem, hogy újra ezeket az élményeket és érzéseket hozzák el. Ám ez nem olyan egyszerű ügy, mint a tűz-égés reláció, és így sajnos sokszor elkerülhetem azokat a helyzeteket, amelyek a vélt kockázat ellenére, boldogságot, sikert, jó érzést ébresztenének bennem. És éppen ez az, amiért érdemes felülkerekednünk az elménken, hogy ne a szennyezett gondolatainktól megtöltött tudatalattink rabjai legyünk, hanem képesek lehessünk arra, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.

1431600578-asking-questionsSzóval, akkor következtessünk! A gondolataink raktározódnak a tudatalattiban majd később visszahatnak ránk. Tehát a mag a gondolat, ebből indul ki minden. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor mindjárt érezhetjük is, hogy mekkora a felelősségünk az életünk, viselkedésünk és a lelkiállapotunk tekintetében, hiszen végtére is belőlünk indul ki minden. Kis odafigyeléssel tehát észrevehetjük, kiolthatjuk és másikkal helyettesíthetjük azokat a gondolatainkat, amik hátráltatnak vagy leépítenek bennünket. Óriási csúsztatás a „kis erőfeszítéssel”, ezt belátom, merthogy ez egy nagyon, de nagyon kemény munka, amit persze, csak hogy izgalmasabb legyen a ’játék’, folyamatosan szabotál a tudatalatti, a már beültetett minták alapján. Ez valahogy úgy néz ki, hogy minden erődre, akaratodra és kitartásodra szükség van, hogy éber maradj, de ez az energia megtérül ám, és a jól végzett munka meghozza a gyümölcsét. A kitartóan jóra hangolt gondolkodásmód mentális energiákat generál, és hát ez kinek nem jönne jól, ugyebár?!

„Mindegy miben hiszel, az úgy lesz.”

mind-tricks
Ez így mind szuper jó is, de tudatosítani ezt a működést nem elég. Cselekedni is kell. De hogyan? Az első lépés (az elhatározás után persze), hogy megfigyeljük a gondolatainkat, és igyekszünk észrevenni azokat az ismétlődő, negatív töltetű mantrákat, amelyek gyakran megfordulnak a fejünkben. Soha nem arra kell törekedni, hogy ne gondoljunk rosszra, a fókusz mindig azon legyen, hogy jóra gondoljunk. Biztos mindenki próbált már nem gondolni elefántra, és ennek eredményeképp, csak elefántok jártak az eszében. Ez így nem megy! Meg kell találnunk a destruktív gondolataink építő ellentétét, és azt ültetni el, mélyen a tudatalattiba. Az egyszerűbb és gyorsabb út a hipnózisban vagy a meditáció során elért mély tudatállapotban bevinni az ilyen jellegű információkat, mert az nagyjából azonnal a tudatalattiban landol. De az életünket nagy részét mégiscsak éber állapotban töltjük, így a munka nagy részét is ebben a tudatállapotban tudjuk elvégezni. Ha felismertük, beazonosítottuk a negatív gondolatainkat, akkor azokat a pozitív ellentétpárjával, gyakran ismételve helyettesíthetjük. Az átprogramozás időbe telik, mint minden, ebben a világban. Fontos a rendszeres ismétlés, a tiszta figyelem és a megacélozott akarat, kitartás. A tudatunk és a tudatalattink a képi információt kezeli könnyen, és ha még ezt megtoldjuk egy kis érzelmi töltettel is, akkor fogunk sikert elérni. A jelen időben megfogalmazott pozitív megerősítés működik kizárólag, mert bár mi elhelyezzük magunkat az idő síkjában, az elme számára ez nem létezik. Ha azt mondogatom magamnak, hogy „boldog/sikeres/akármilyen leszek”, az egyben azt is jelenti az agyunknak, hogy még nem vagyok, a holnap viszont sose jön el. Egy ilyen célmondat megfogalmazásánál az egyszerűségre is törekednünk kell, tagadások használata nélkül, mert az ellentmondásos vagy komplikált információval csak összezavarjuk a tudatalattinkat. A hangos szóval kimondott megerősítés még jobb, mint ha csak magunkban gondolunk rá, mert hallva a saját hangunkat, a kimondott információ pont eggyel több érzékszervünkre hat. El kell fogadnunk azt is, hogy hosszú idő, míg sikerrel átformáljuk az évek (gyakran egy élet) alatt beépült információkat, ezért a magunknak meghatározott célmondatokat hetekig, sőt akár hónapokig is ismételgethetjük.

„A világon a legfurcsább titok, hogy azzá válsz, amire gondolsz.”

Earl Nightingale

smelling-oil-2Itt most egy laza és merész átkötéssel át is térnék az aromaterápiára. Annak idején, mikor először tettem be a lábam az aromaterápia „szentélyébe”, azt kérdeztem a tanáromtól, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy a szubtilis aromaterápiát megtanulhassam. Ez egyébként annyit jelent, hogy hogyan tudnám elsajátítani, hogy az illóolajokkal a lélekre (vagyis a tudatra és a tudatalattira) hassak? Erre Feller Adrienne azt válaszolta, hogy úgy, hogy előbb minden mást megtanulok. Így indultam. Eleinte nem annyira érdekelt, hogy melyik illóolaj baktériumölő vagy fájdalomcsillapító, el voltam foglalva azzal, hogy a pszichére hogyan hatnak, ismerkedtem az illatokkal és a rám gyakorolt hatásukkal. Egy aromaterapeuta hamar megtanulja, hogy az illóolaj egy különleges varázsszőnyeg, az őket alkotó aromás molekulák úgy siklanak át a szaglószerven és a limbikus rendszeren keresztül, mint kés a vajban, áthatolva a véragygáton egyenesen a jobb agyféltekében landolva. A jobb agyfélteke az emlékek, érzések, traumák, intuíciók őre, vagyis ha a tudatalattit el kell helyeznünk a testben, akkor jelentem, az a jobb agyfélteke. Ha tehát az illóolajok akadálymentesen és gyorsan elérik a tudatalattit, akkor mi sem kézenfekvőbb, mint őket „szállítóként” használni, és ráültetni egy illatra vagy keverékre az adott pozitív megerősítéseinket? Ezt a módszert az aromaterápiában olfaktor terápiának hívják (olfaktor úgy, mint a szaglószerven át ható). Érdemes persze az elérni kívánt cél, pozitív gondolat tartalmához igazítani az illatkompozíciót, vagyis olyan illóolajokat választani, amik már önmagukban hasonló üzenetet hordoznak a psziché számára, mint amit abban elültetni szeretnénk. Ha például valaki bizonytalan és kishitű, akkor kimondottan erősítő, önbizalom növelő illóolajokat érdemes választani, amik feloldják az félelmeket és segítenek abban, hogy közelebb kerülhessünk önmagunkhoz. Ilyen például a bergamott, a nemesbabér vagy akár geránium, de még folytathatnám a sort.

Lehet, hogy ez már valakinek furcsa, elvont vagy akár hihetetlen, dacára annak, hogy a fenti folyamatok a tudomány különböző ágai által is igazoltak, nekem mégis ez az egyik kedvenc terápiás módszerem, és a magam dolgában is előszeretettel alkalmazom.

Tudom, hogy ez megint egy hosszú bejegyzés, de ha eljutottál idáig, a végére, remélem olvastál olyat, ami megérte az idődet. Én mindenestre köszönöm a figyelmedet.

Kata

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Log In or Register